A földrajzi hegységből természetes az allegória útja a lelki hegységig, melyet egyszer minden léleknek le kell gyűrnie, hogy céljához jusson. Mint hátunk mögött a völgylakók, a legtöbb ember lenn él a lelki hegyek alján, és látja bár mind életében, soha neki nem vág. Inkább meghallgatja a visszatérő utazók történeteit, és megtakarítja az ínszakasztó fáradságot. Mások nekivágnak, de csakis tapasztalt kalauzok vezetésével a legjobban kijárt és legkevésbé veszedelmes ösvényeken. Ismét mások, akik sem nem tapasztaltak, sem nem bíznak kalauzokban, a maguk ösvényét próbálják kitaposni. Sikerrel csak kevesen járnak közülük, azonban olykor az akarat, a szerencse és a kegyelem megsegíti őket. S ha már benn vannak a hegyek között, ráébrednek, hogy a lehetséges utak közt nincs se egyedül üdvözítő, se kivált ajánlatos.
A hegyen annyi út vezet át, ahány lélek annak nekivág.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: