Nomád blog

A földrajzi hegységből természetes az allegória útja a lelki hegységig, melyet egyszer minden léleknek le kell gyűrnie, hogy céljához jusson. Mint hátunk mögött a völgylakók, a legtöbb ember lenn él a lelki hegyek alján, és látja bár mind életében, soha neki nem vág. Inkább meghallgatja a visszatérő utazók történeteit, és megtakarítja az ínszakasztó fáradságot. Mások nekivágnak, de csakis tapasztalt kalauzok vezetésével a legjobban kijárt és legkevésbé veszedelmes ösvényeken. Ismét mások, akik sem nem tapasztaltak, sem nem bíznak kalauzokban, a maguk ösvényét próbálják kitaposni. Sikerrel csak kevesen járnak közülük, azonban olykor az akarat, a szerencse  és a kegyelem megsegíti őket. S ha már benn vannak a hegyek között, ráébrednek, hogy a lehetséges utak közt nincs se egyedül üdvözítő, se kivált ajánlatos.
A hegyen annyi út vezet át, ahány lélek annak nekivág.

Ebben a blogban elsősorban a túráimról és a túrázáshoz kapcsolódó dolgokról szeretnék írni, de persze azért helyet kapnak majd egyéb témák is. Hiszen az élet nem csak túra és kacagás….. Túrák, tippek, gondolatok, hasznos oldalak, fotók-videók. Magyarország-Északi középhegység, Románia-Erdélyi szigethegység.

Megjegyzés:

Az itt közzétett fotók és írások nagy része a két eredeti blogomból lett importálva.

Ezek címei:

A túrázós:  Nomád a hegyek vándora és a túrafotós:  NOMÁD FOTÓ

Sejtelmes erdő /mobiltelefonos kép/
Magyarország, Mátra hegység

Jád völgyi panoráma
Románia, Királyerdő hegység, Kisbelényesi hegycsoport, Bulz-kő

Krókuszok földjén
Románia, Erdélyi szigethegység, Mező-havas csúcs /1625m./

Megnézhetem a gépedet??
Foltos szalamandra, Magyarország, Bükk hegység

Itt van az ősz, itt van újra….
És vele együtt a nagy kérdés, vegyek új bakancsot, ne vegyek??
Kibírja még ezt a telet a régi… majd hoz a mikulás… találok az erdőben… stb.
Rengeteg hasznos tanácsot lehet találni a neten a méret választásról, a különböző felhasználási céloknak megfelelő típusokról, helyes ápolásról, miegymásról. Én nem is mennék bele ezekbe a már-már misztikus szakmai ismeretekbe. Csak elmesélném saját bakancsos – túracipős történeteimet, mert van belőlük bőven.

Elöljáróban annyit, hogy meglátásom szerint rendeltetésszerűen használtam minden cipőmet, ápoltam őket, a lehetőségekhez képest -hiszen erdő, hegy, patak- járásról van szó, próbáltam óvni mindet a felesleges atrocitásoktól. Ezt az is alátámassza, hogy öt esetben kerültek a cipőim a fogyasztóvédelem laborjába, és minden esetben az derült ki, hogy a feltüntetett felhasználásra -TÚRA!- alkalmatlan a beküldött termék, vagy hibás, silány minőségű anyag miatti és/vagy a gyártási technológia hibájára visszavezethető minőségromlás történt.

Azt azért ne feledjem megemlíteni, hogy minden termék “márkás” volt, mindegyikben ott volt a címke – I.osztályú – és az áraik is ott voltak, hiszen a cipők esetében 20.000 ft., a bakancsok esetében 28.000 – 50.000 ft. közötti árakról volt szó. Tehát elvileg sem gyártási hiba, sem rossz minőségű anyag felhasználása nem jöhet szóba. Elvileg.

Túráim kezdetén -1989 környékén-  egyszerű bőr bakancsot használtam, katonait, “surranót” ahogy hívtuk akkoriban. Ezek persze a leggondosabb kezelés mellett is benedvesedtek két-három órás intenzív hó vagy víz taposástól. De bírták a strapát és nem kerültek egy vagyonba. Aztán 1992 környékén olvastam a Turista Magazinban egy amerikai túracipőről ami akkoriban érkezett az országba és nagyon dicsérték. Nosza felkerekedtem, irány Budapest, hiszen vidéken ilyesmit nem lehetett kapni. Meg is volt, semmi különöset nem láttam rajta, de hát biztos jó, hiszen Amcsi…!! Jó is volt évekig, de iszonyatosan csúszott mindenen ami nedves, és persze ez is átázott néhány óra meneteléstől.

Na ezen felbuzdulva kerékpáros korszakunk hajnalán -1998 táján- vettünk ebből a márkából két pár direkt terepkerékpározáshoz kifejlesztett darabot. Az első Bakonyi pár napos utunk  után mentek vissza a boltba, cafatokra szakadt belső bélésükkel együtt. Érdekesség képpen megemlíteném, hogy keveset gyalogoltunk bennük, hiszen éppen egy kerékpáros túrán voltunk, amire a cipőt is vettük. Jött az eredmény néhány héten belül, hibás termékek voltak, mindkettő!! Oké, pénzt vissza nem adnak, le kell vásárolni! Irány Budapest. Van cipő, de csak egy pár, az asszonyomra való nincs. Ja, nekem is nehezen, hiszen nem szabványos méretű a lábunk, kicsi!! Nekem 40.5 – 41.5-es kell a páromnak 39 – 40. Na, ezekből aztán ritkán van! Van gyerek méret, meg 42 – 43-as tól felfelé. Mindegy, megvolt az új cipőm, Kanadai licensz, biztos jó!! Úgy is volt néhány hétig, néhány túráig. Aztán elkezdett leszakadni a gumírozás itt-ott, de még amott is…. Sebaj, Fogyasztóvédelmi felügyelet, labor, bevizsgálás, stb. Gyári hiba, ingyenes javítás. Rendben. Néhány hét múlva megyek Budapestre a cipőért,  ott várt a polcon, pocsékul összegányolva… mintha én ragasztgattam volna össze Palmatex-el. Na, mondom, én ezt nem veszem át! Semmi gond, akkor vegyek az árán mást, mert megfelelő méretű cipőjük nincs… Rendben. Megvettem első GoreTex dzsekimet. Ami azóta is jó!!!

Eltelt néhány év, jártunk amibe jártunk, sportcipőbe, utcai vagy éppen munkás bakancsba. Aztán jött megint az ötlet, vegyünk bakancsot! De tanulva a régebbi esetekből, csak a közelben választunk boltot, hátha megint vissza kell vinni… A próféta szólt belőlünk…. Irány a bolt, de csak a közelben!! Vannak jóféle bakancsaik, persze, mekkora kell?? Hát olyan aztán nem nagyon… Na, gondoltam kezdődik megint… Sikerült választani. Hazaviszem, nézegetem, valami nem stimmel mégsem. Pont jó, de mégiscsak nyom-dörzsöl. Hoppá, elcsavarodott a bélésanyag varrás közben, az van útban belülről! Vissza a boltba, adjanak már másikat ebből, hát látják -gyári hibás!! Tényleg az, de miért nem néztük meg jobban, hogy mit veszünk… és másik amúgy sincs. Próbálnak rendelni. Nem lett úgy sem. Akkor veszünk másik fajtát. Hopp, ez már majdnem 40.000 ft.!! Mindegy, lesz ami lesz, kell a bakancs, jön a túra!! Nagy zsákos, négynapos túra a Bükk-ben. Kényelmes a cipő, nem is csúszik, szellőzik is, frankó!! Túra után otthon szépen kipucolom, kiszárítom ahogy kell, de látom ám, hogy valami hibádzik, az egyik sarka összeesett kissé…. De mondjuk csak a másikhoz képest. Pedig nem is levegős “AIR” sarkú… Irány a bolt…. Fogyasztóvédelem, labor, hibás termék, pénzt vissza nem adnak, nincs másik, stb. Rendben. Vettem egy tök olcsót meg egy hátizsákot az árán. A zsák azóta is jó!!

Teltek az évek, jártam amibe jártam, amim éppen volt.
Jött egy téli Bükki túra, látom ám, hogy az én komám egy tetszetős kis bakancsba menetel mellettem… Hol vetted? Mennyiért? Csak??? És persze van kis bakancs, 40-es, mert a komámnak is kicsi a lába…!! És a lelőhelye is a közelben van, mindjárt másnap irány a bolt, van is, jó is, hurrá!! Irány Románia, 7 napos túra… Persze lerongyolódott bakancsba és logó orral jövök haza… Leszakadt, beázik, stb… Megint… Vissza a boltba, Fogyasztóvédelem, labor, hibás termék, vegyek mást mert már ez kifutott modell, nincs több… Rendben. Hopp, ez kétszer annyiba kerül mint az előző, de mindegy, most már azért is megveszem!!! Szlovákiai túra, csak pár nap lazán. Kisebb orr leválás az egyik cipőn… Meg sem lepődök. Visszaviszem, megragasszák, pocsék lett. Mindegy, átveszem. Eltelik néhány túra, behorpadt, deformált a ragasztott orrú… Visszaviszem. Fogyasztóvédelem, labor, hibás javítás miatti torzulás. Pénzt vissza nem adnak, vegyek mást… mert ettől különb bakancsuk nincs! Nem veszek mást! Vegyek! Nem veszek! Megy a vita. Végül visszakapom a pénzt, de finoman érzékeltetik, hogy ne menjek többet abba a boltba cipőt venni…

Ismét eltelt néhány év.
Vettem bakancsot. Már majdnem EGY ÉVES és még egyben van!!
De nagy szó ez… Nálam…
Persze ez is gyengécske, minden túra nyomot hagy rajta.
Legutóbb is belerúgtam egy ágba, hát mindjárt kiharapott egy kis cafatot a bőrből, de hát miért megyek erdőbe, és ha már ilyen elvetemült vagyok, legalább vigyázhatnék a  cuccomra, elvégre egy komoly, drága, márkás bakancs nem egy évre szól…!!!!!

Hát, nagyjából ez bő 20 év bakancslistája.  Az enyém. Mert megérdemlem!

Utóirat:
Tudom, hogy minden “komolyabb” túrázónak meg van a maga szuper márkája, amivel “biztos” nem jártam volna így… Mert az övé nem szakadt ki még 2 év után sem…!!

Például: Tényleg bírja? De jó, muti csak! Nézd már, hát belül cafatokban lóg…
Micsoda…?? Ááá, az nem érdekes….

Vagy: Az enyém bírja… Ja, igaz mi autóval szoktunk menni…/megtörtént sztorik…/

Szóval előre is köszi a tippeket… 🙂

2012.10.31.
Sokat gondolkodtam azon, hogy van-e létjogosultsága nálam egy saját fotóblognak. Úgy gondoltam, nem biztos, hogy vagyok én olyan színvonalon a fotózás terén, hogy előrukkoljak egy ilyen profikra jellemző művel. Viszont ahogy nézegettem másokét, különösen azokét, akik egyes közösségi oldalakon jelennek meg, mint “fotográfus” és több százezer forintos gépeikkel mennyire nevetséges képeket készítenek….  hát úgy véltem én is vagyok olyan béna mint ők. Így született a fotóblogom, NOMÁD FOTÓ címmel.
Ott nem szerepelnek felesleges szövegek, nem reklám hordozó, csak fotók – minimális leírással, és előbb-utóbb majd fotózással kapcsolatos gondolataimmal, tapasztalataimmal, és majd sokkal később, tanácsaimmal-tippjeimmel.
Az alábbi linkre kattintva közvetlenül a fotóblogba jutsz:
NOMÁD FOTÓ
Remélem, hogy akinek tetszett a -Nomád a hegyek vándora- blog, annak tetszeni fog a fotóblog is és feliratkozik oda is, mint rendszeres olvasó.